{{{név}}} | |
---|---|
[[Kép:{{{kép}}}|200px]] | |
Frakció/Hovatartozás | {{{frakció}}} |
Vezető | {{{vezető}}} |
Kasztok | {{{kaszt}}} |
Otthon | {{{otthon}}} |
Főváros | {{{főváros}}} |
Hátas | {{{hátas}}} |
Elsődleges nyelv | {{{elsődleges nyelv}}} |
"A vérelfek története egészen az Örökkévalóság Kútjának pusztulásáig nyúlik vissza. Miután Azshara és lázadó éjelf serege legyőzetett, a megmaradt részük, akik nem alakultak át nagákká, folyamatos konfliktusokat folytattak az éjelfekkel. Ugyanis az éjelfek nagy része áttért a druidizmusra, ámbár a másik tömbük a Világ Kettészakadása után is használni akarta az arkán mágiákat. Ez utóbbi, arkanista tömb vezérek nélkül maradt: Azshara királynő átalakult, Illidant pedig bebörtönözték, és árulónak titulálták. Váratlan szövetségesük akadt: egy éjelf tanácstag hasonló nézeteket vallt velük, és nem nagyon akaródzott neki sem áttérni a druidizmusra. Ő volt Dath’Remar Sunstrider, a Nemes elf királyi vérvonal első tagja. Vezetésével a renegát éjelfek elhajóztak Keletre..."
A Nemes Elfek, Elfek vagy Quel'Doreiek azok a Felsőbb Születésű Éjelfek akik, elhagyták Kalimdort és a Keleti Királyságokban telepedtek le illetve, meg alapították Quel'Thalast.
Régebben a Nemes Elfek jelentős mértékben irányították a kontinenst, de sajnos a Harmadik Háború alatt kiirtották 90%-at, majd további 90%-uk megváltoztatta a nevét Vérelfre hogy ezzel tisztelegjen elesett testvérei előtt. Körülbelül 25000 Nemes Elf maradt akik visszatértek a Szövetséghez.
Leírás[]
A nemeselfek ősi eredete tragédiák és konfliktusok következménye, olyan események sorozata, amelyek nagyban befolyásolták a Quel’dorei létrejöttét. A nemeselfek egészen hasonlítanak az éji rokonaikra, az éjelfekre (Kaldorei). Elhagyva az éjszakát, a Nap fényét választva, a nemeselfek azon ősi elfek leszármazottai, akik Azshara királynőt szolgálták az Örökkévalóság Kútjának idején. A Kaldorei olyannak tekintette a nemeselfeket, azért, mert óvatlanul bántak a mágiával, mint az ostoba gyerek, aki a tűzzel játszik. A szakadék, amely megkülönbözteti a nemeselfeket az éjelfektől inkább ősi eredetű, amelyben nem volt jelen a diplomácia, vagy a béke felajánlása tudja csak kiengesztelni a történelem sérelmeit. A Nemes elfeket azonban generációk választják el az éjelfektől és már nem nagyon törődnek a múlttal. A problémák a két faj között általában személyiségi ellentétek, mintsem erős próbálkozások a másik befolyásolására. A nemeselfek önteltsége vezetett az Ősök Háborújához és végül az elf civilizáció aranykorának bukásához. A misztikus mágia felelőtlen használatával hagyták a sötétségnek, hogy lassan beszivárogjon a világba és megrontsa Azerothot. Genetikai jelenséget használnak arra, hogy az arcuk szövetséget sugározzon.
Történet[]
Quel'Thalas megalapítása[]
Landolva a Troll Birodalom nyugati részénél, Tirisfal Gladesnél, létrehoztak egy várost. Ott éltek pár évig, de aztán észrevették, hogy valami gonosz van Glades erdeiben, így elhagyták azt, és északra nyomultak. Egyre törékenyebbek lettek, az elemek egyre jobban sebezték őket, kifogytak az Örökkévalóság Kútjának erejéből, és haldokoltak. Nem voltak többé halhatatlanok, a Világfa többé nem nyújtott számukra menedéket. Bőrük kifakult, és egyre jobban kezdtek hasonlítani a törpökre és az emberekre. Kis idő múlva ráleltek az emberekre és a trollokra, ámde nem nagyon érintkeztek velük. Megfigyeléseik szerint az Amani Birodalom és az Erdei Trollok jelentették számukra a legnagyobb veszélyt. Sok-sok évi harc után, az elfek megtalálták az északi erdőségeket, ami nagyon megtetszett nekik, és meg is alapították rá Quel’Thalas királyságát. Azonban itt volt egy bökkenő: Quel’Thalas egy ősi, szent troll városra épült. A trollok félték, ami ott volt, és máig is ott van. Másképp nem tudták rábírni az elfeket, hogy hagyják el a helyet, harcolni kezdtek újra velük, ámbár a trollok száma gyorsabban csökkent, mint eddig valaha, az elfek és a megmaradt mágiájuk szinte fölmorzsolta őket. Az Amani Birodalom elbukott, a benne lévő trollok vagy fogságba estek, vagy most is rablóként portyáznak. Az elfek, figyelve az éjelfek figyelmeztetéseire létrehoztak egy mágikus burkot Quel’Thalas körül, elkerülve a Lángoló Légió figyelmét. Ehhez a druidisztikus erővel megáldott Rúnaköveket használták, ami csak druidikus erőt használ, tehát nem mágiát, így a Légió sem észlelte. Később, Quel’Thalas egy napfényes emlékművévé vált a Nemes Elf erőknek, körülbelül olyan stílusban építették, mint ahogy a Kalimdori éjelf építmények vannak, világosabb mágikus színárnyalatokkal. Ámbár ez nem érdekelte őket, inkább nagyobb tiszteletet tudtak a természetnek. Városaik építésénél figyelembe vették a naturalizmust, így lakhelyeik tiszta, és gyönyörű helyekké váltak.
A Nemes Elfek ámbár még mindig üresnek érezték magukat, hiányzott nekik az Örökkévalóság Kútjának ereje, így megalkották a sajátjukat, a Napkútat. A Napkút csak töredéke volt az Örökkévalóság Kútjának erőinek, igaz, hogy annak kevés maradványából és vízéből épült. Sokkal jobban ki voltak téve a veszélynek, mintha az Örökkévalóság Kútjának erejét használták volna. Ámbár az már nem volt, így megelégedtek ezzel is. Ezzel a hatalmas erővel Quel’Thalast örök tavaszba öntötték, a mágia ott átjárt minden dolgot. Ettől a ponttól kezdve a Nemes Elfek Azeroth bármelyik pontjáról kapcsolatot tudtak teremteni egymással a Napkút erejének köszönhetően. A Napkút vízét szentnek tekintették. Ám ez egyben egy hátránnyal is járt: függők lettek a Napkúttól, úgy, ahogy a Napkút függő lett tőlük.
Új világ tervei és a Thalassi Királyság[]
Közel 4000 évig a Nemes Elfek békében éltek. Ámbár míg a Nemes Elfek a nemzetüket ápolgatták, a megmaradt Amani Erők új rohamaikat tervezgették. 2.800 évvel az Első Háború előtt az Amani Erők kezdtek újra Birodalommá kovácsolódni. A Troll Háborúk elkerülhetetlenek voltak. Vereséget vereségre halmozva a Nemes Elfek Arathor embereihez fordultak segítségért. E két nemzet egy hadi egyezményt kötött, cserébe, hogy az elfek beavatnak 100 embert az arkán mágia rejtelmeibe. Az emberi és elf szövetség olyan műveltségre tett szert, mint amilyet Azeroth ezelőtt sohasem látott.A Nemes Elfek az Ironforgei törpékkel is szövetséget kötöttek, messze délen, mikor az Alteraci és Gilneasi emberek is szövetséget kötöttek velük, csak ők több, mint 1000 évvel később.
230 évvel az Első Háború előtt a törpök nemzetsége 3 részre szakadt (Lásd War of the Three Hammers). A Vadkalapácsok kereskedelmet akartak kötni a Nemes Elfekkel, ami tiltott volt a törpék számára ezekben az időkben, így ez háborúhoz vezetett a 3 klán között. A háború után e klán szoros szövetségesévé vált a Nemes Elfeknek. A 2 faj kölcsönös elismerést szerzett természeti, és más kulturális tereken.
Quel'Thalas háborúja és bukása[]
A nemes elfek csak kis mértékben segítettek az embereknek az Első Háborúban, mikor a Horda először támadott, és vette be Viharszél kastélyt. Miután az embereket legyőzték és északra mentek Khaz Modanon keresztül, a törpök küldöncöket küldtek, hogy tárgyaljanak a nemes elfekkel és az emberekkel a Horda elhárításának ügyében. A béke Quel’Thalasban folytatódott közel 3000 évig, a Második Háborúig. Az Ork Horda átjött egy portálon Draenorról, az Első Háború kezdeténél és legyőzte Viharszél Királyságát. Aztán Ogrekat hoztak Azerothba, majd szövetségre léptek a goblinokkal és erdei trollokkal, figyelmüket északra fordítva. Amikor az emberek létrehoztak egy szövetséget eddigi szövetségeseikből(Vadkalapács, Vaskohó törpök, Alteraci emberek, gnómok, Nemes elfek, Arathori emberek), az túlságosan hazájukhoz voltak kötődve, csak jelképesen csatlakoztak ehhez a szövetséghez, ámbár, ősi kötöttnek érezték magukat az Arathi nemzetekhez, ahol Anduin Lothar volt az utolsó reménye az embereknek. Anasterian Sunstrider uralkodása alatt az elfek voltak a legkevésbé lelkes tagjai ennek a szövetségnek, és csak jelképes hadsereget mutattak fel a háború alatt.
Az orkok északi kampányai sikeresnek tűntek: leégették a peremvidékét Quel’Thalasnak, lemészároltak rengeteg Nemes Elfet, és deaktiválták az egyik Rúnakövet Caer Darrownál. Ez felbőszítette Ezüstholdat. Quel’Thalas minden haderejét bevetve a szövetség leglelketlenebb tagjából a leglelkesebbé vált. Ámbár nem ez okozta a Horda vesztét: belső politikai nyomás volt(a sötét tanács gyakorolta rá), a Szövetség immáron keményen megerősödve eltiporta a Horda összes haderejét, és újra benyomult délre. A Második Háborút a Szövetség nyerte. Néhány Nemes elf az emberek most összeszedődő tanácsát okolta erdőik leégése miatt. Lordaeron királya, Terenas megpróbálta meggyőzni őket, hogy semmik nem lettek volna, ha ezer és ezer ember nem adja értük életét, de hiába, a Nemes Elfek elhagyták a Szövetséget. Szélfutó Alleria, Sylvanas testvére, és egy káder az elf vándoraiból hű maradt a Szövetséghez, de el is tűntek a Sötét Portál másik oldalán. A nővére, Vereessa tovább folytatta a Szövetség megsegítését a Grim Batoli incidens után is, de nem Anasterian oldalán. Azt meg kell jegyezni, hogy a Nemes Elfek elhagyták a szövetséget, de nagy számban megmaradtak Dalaranban, és lojálisal maradtak a Szövetséghez egész Kirin Tor-ban. Évekkel később, az Ostor előbújt. A vezére, Arthas Menethill eltörölte a föld színéről Lordaeron vezető nemzetét, azután Quel’Thalas felé fordult. A célja az volt, hogy felélesszen egy embert, akit Kel’Thuzadnak hívnak, aki meg tudná idézni Archimonde-t Azerothba. Ehhez jelentős mágia forrására volt szüksége, erre pedig legmegfelelőbb dolognak a Napkútat választotta.
A Nemes Elfek épp próbáltak magukhoz térni a Horda pusztítása után, de Arthas érdektelen, megtámadta őket.Kopogtattak a szövetség-nél hátha segítenek. De Mostmár nem volt emberi hadsereg, ami segítsen nekik. A Nemes Elf hadsereg Szélfutó Sylvanas által vezetve kipusztították, a szó szoros érelmében.
A Napkútat arra használták, hogy felélesszék Kel’Thuzadot, a kútat pedig gonoszsággal piszkították be a ceremónia után. Az Ostor népírtása példátlan volt, ilyen még nem, vagy régen történt Azerothban. Körülbelül az egész faj 10%-a élte túl a népírtást. Néhányuk elég szerencsés volt ahhoz, hogy ne legyen otthon, mikor e szörnyű eset megtörtént(ezeknek legtöbbje Dalaranban tartózkodott). De a legtöbbjük csak úgy élhette túl, ha megvédte magát, vagy bújkált. Nemsokkal később, ahol ezekben az időkben a Nemes Elfek legnagyobb százaléka tartózkodott, Dalarant is megrohanta az Ostor, és elpusztította. E vereség viszont gyors volt, és nem történt akkora népírtás, mint az eredeti csatában. Sok az elfekből nem az Ostor rohamánál halt meg, hanem banditák által, akik az ostrom után átkutatták a romokat.
Kettészakadás[]
A megmaradt elfek a kontinensen szétszóródtak, sokan a Szövetség ajtain kopogtattak újra védelem reményében, mígnem Kael’Thas Sunstrider, a Nemes Elf királyság vérvonalának utolsó örzője el nem kezdte összegyűjteni őket. Valamennyi elf Jaina Proudmoore-al távozott, még az Ostor támadása előtt, hogy megalapítsák Theramora államát Kalimdorban. Ezek az elfek javarészt tartották a kapcsolatot Quel’Thalassal, ámbár a pusztítás után elvágták magukat tőle, mert azt hitték, ők a célpontok. Ezek az elfek mai napig is tartják a Nemes Elf nevet. Két helyet foglalnak a hétből Theramora tanácstermében ezek az elfek, akik segítik Jaina úrnőt városának kormányzását. Időközönként érkeznek hajók Lordaeronból, amik többet hoznak a népükből különböző városokba, de legtöbbjük elkezd vándorolni, leggyakoribb esetekben Quel’Thalas-ba(a mágia hívja visszafelé őket), mert a Szövetség nem tud véget vetni a függőségüknek és a szenvedésüknek. Minden magas rangú Nemes Elfnek a Szövetségben hozzáférése van az arkán képződményekhez, amivel táplálkozni tudnak, ami elfelejteti velük érezni ugyanazt a szintű szenvedést, amit az alacsonyabb rangú fajukbeliek is éreznek. Például: egy nagy Holdkút, misztikus energiák forrása, Viharszél parkjában van, mindenki számára nyitott, hogy nézzék, és fürödjenek benne. Az elf test automatikusan elszívja a környezetéből az energiát, itt látszik, hogy az Örökkévalóság Kútjának víze megköveteli az ellátmányt.
Egy kisebb egysége a Nemes Elfeknek Sebesnyíl Fellari vezetése alatt az élőholtakkal küzd, a Scarlet Crusade megbízatására. Egy hatalmas szobrot emeltek tehetséges vezetőjük tiszteletére a Scarlet Monasteryben. Néhány Nemes elf Hinterlandson él, és néhány meghúzta magát Zul’Amanban. Sok Nemes elf banda(Quel’Thalas túlélői), délnek vették az irányt az erdőségekbe. Azok, akik maradnak, egy lépéssel a trollok előtt járnak túlélésben, akik nem, azok halottak(és valószínűleg kannibál trollok végeznek velük). Az Ostor járőrözik, az elf menekültekre vadásznak, és ragadozók is nagy számban vannak e földön.